Alig 5 óra alvás után ismét keltem, Bogyó ma nem jött a reggeli jógaórára, mert éjszaka hasmenése volt. A mai gyakorlás volt az eddigi legszörnyűbb, legalábbis nekem. Ilyenkor az ember próbál optimista lenni, hogy innen már nem lehet lejjebb csúszni, és milyen jó lesz, ha holnap jobban fog menni. A tegnapi bejegyzésnél is megkérdezte valaki, hogy lehet ilyen, hogy aki rendszeresen gyakorol, annak például meghúzódnak az izmai stb.
Hát először is nem gépek vagyunk (bár ezt lehet, hogy rám vonatkozva még nem ismerte fel a csapat többi része) és ezért egy csomó dolog befolyásolja a gyakorlásunkat. Elsődleges faktorként a stresszt említeném, amiből elég sok ért az ideutazásom előtt az új Kálvin téri stúdió megnyitásának előkészületei kapcsán. Másodszor is nem nagyon volt időm kipihenni magamat az elmúlt hetekben, de még azóta sem, mióta ide megérkeztünk, ugyanis a csapat menetrendszerűen követeli a kirándulást minden másnap.
Ha fáradt vagy, nehezebben regenerálódnak az izmok, könnyebben megsérülsz. Harmadszor kb 40 fok különbség van az otthoni és itteni hőmérséklet között, plusz a 4 és fél órás időeltolódás, valamint a majd’ 24 órás repülőút nem éppen a top formámat hozzák ki. A ma reggeli különösen súlyos volt, Shiva látta, hogy fáradt vagyok, de azért lelkesen nyomott bele a pózokba. A hamstringemben jelentős nyújtást ért már el, mert a haszta-pádángusthászanáknál mindig megtalál, pedig eggyel-kettővel direkt nem vártam meg. Ja, és jár a szél reggelente, a nyitott sálában, nem ugyanazok a körülmények, mint otthon.
Azért még nem adtuk fel, egy pár nap alatt felszívjuk magunkat, aztán megkérjük Shivát, hogy a 2-est is gyakorolhassuk vele. Emellett délutánonként rá akarok gyakorolni a 108 dropback-re is. Tegnap jellemzően sikerült négy magamtól, ma csak három, de Shiva segédletével. Innen szép nyerni! Óra után egyeztettünk Vinayyal, 5-re jövün kezelésre.
Reggelire őrületes ananász-parti, meg egyéb szokásos corn flakes és társai, majd bevágódtunk a taxiba, és irány Padmanabha-puram. Az oda- és visszautat félbódulatban töltöttem, míyg a többiek lelkesen fényképezgettek, mint a japán turisták. Azért is nehéz itt kirándulni, mert a templomok hajnali 4 és 10 között vannak nyitva, illetve délután 4 és 8 között. Mi meg pont 10 körül tudunk elindulni kirándulni. A Padmanabha-purami palota, amit a 12-14. században használtak a helyi királyok, nagyrészt fából van kifaragva, de a számos folyosón végigtekeregve végül is kijutottam az udvarra, ahol megtaláltam a kedvenc faragott kőoszlopaimat. A palota egyik termében volt vagy 20-30 festmény Krisna kedvteléseiről, az is nagyon szép volt. A kőfaragásokon viszont mintegy 15-20 különböző jógapózt fedeztem fel, az egyiket mellékeltem is. Kb. 2-re végeztünk a palotával, és megkértük Kannát, a taxist, hogy visszafelé álljon meg egy szép strandon, mert már berohadtunk a gatyába a nagy melegben.
Egy frankó, Floridát idéző hangulatú beach-en állt meg, miután szereztünk egy napernyőt Andinak, aki tegnap kissé leégett, fejest ugrottunk az óceán hullámaiba. Jött egy pár nagyobb hullám, az egyik ma Ágit dobta át úgy, mint tegnap engem, neki is meghúzódott a dereka. Amikor Vinay megvizsgált, ő is azt mondta, hogy a felső háti szakaszom merev, lehet, hogy még nem elég nyitott a szívcsakrám, dolgozom rajta. Szóval megvolt a fürdés, ötre pedig jelentkeztünk Vinaynál kezelésre.
Bogyót leültette, hogy várjon, amíg velünk végez, majd Ildikót rendelte be a masszázs-szobába. Engem Shyam, a feketeöves karate-bajnok vett ismét kezelésbe a pálmalevelekből szőtt fal másik oldalán. Ma lábbal dögönyözött, miközben a földön fekve különböző pózokat kellett fölvennem, pl. nyúlpóz, dzsathara-parivartanászana (amikor az egyik lábadat oldalra fordítod hanyatt fekve, és így tolta rám az olajat, kartól lábig masszírozva rendesen. beígérte, hogy holnapra lesz izomlázam, de most jólesett. Több, mint egy órát nyomott, miközben Ildikó mélyinterjút készített Vinayyal, kifaggatta tetőtől talpig.
Utána Shyam hagyott egy kicsit relaxálni, majd mikor már teljesen bekábultam volna, átparancsolt a másik helyiségbe, ahol egy magas faasztalra fektetett. Itt is vagy öt testhelyzetben csurgatta rám a forró gyógynövény-főzetet, amitől teljesen zöld lettem. Ezt lehet, hogy izzasztó terápiának szánta, de amint lefolyt rólam a víz, fázni kezdtem. Egy Agni-jóga stúdióban edzett testet nem lehet holmi melegvíz-csorgatással leizzasztani ám!
Másfél óra múlva kiengedett a kezelőből, a zuhanyban bőszen sikáltam le magamról a zöld levet, mert úgy néztem ki, mint egy marslakó. Kár, hogy nem kék, akkor törpenövésű na’vinak is jelentkezhettem volna. Ekkor jött Bogyó, őt Shyam és Vinay egyszerre vette kezelésbe (úgy látszik, nagyon súlyos eset). Olajjal meg homokkal masszírozták, fogyasztó célzattal. Mire befejezte, mi már a Hotel Californiában üldögéltünk, és vártuk a megrendelt ájurvédikus vacsoránkat.
Ugyanitt desszerteztünk tegnap, de azt hiszem, a mai volt az utolsó vizit. Nagyon lassúak, és roppant nehéz zöldágra vergődni velük. Amit rendeltünk, annak a fele tökjó volt, de két curry iszonytatóan csípősre sikerült, nekem egy falattól fél órára lezsibbadt az állkapcsom. Holnap más helyre megyünk, az biztos. A hosszú nap végén még egy órácska az internet-kávézóban, és le is húzzuk a rolót. Gauranga Das www.atmacenter.hu

Ugrás a cikkre…