A magyar katasztrófavédelmis csapat 3 tagja már járt a trópusokon katasztrófa sújtotta övezetben, de a csapat másik fele most van ilyen helyzetben először. Amikor valaki első alkalommal látogat Haitihoz hasonló országba, még túristaként is föl van adva számára a lecke, hogy megbirkózzon az otthonitól nagyon eltérő körülményekkel. Az éghajlat, a tisztaság, amit nevezhetünk piszkosságnak, az emberek eltérő mentalitása, ismeretlen szokásai igazi “kultur-sokkot” is okozhatnak. (Utaztam már olyan emberrel Indiában, aki az érkezés utáni kb a 4. óra után azon gondolkozott, hogy visszamegy a repülőtérre, és kerül amibe kerül, azonnal hazarepül Magyarországra. Pedig a turisták szállodában laknak, és szép helyeket látogatnak.)

Az egészségügyi csapat viszont dolgozni jött. Ilyen helyzetben nincs sok lehetőség a finomkodásra, finnyáskodásra.

A szálláskörülményeiről már írtam pár mondatot az előzőekben. A különböző szállító és harci gépek zaja állandó. A forróság napközben elviselhetetlen. Amikor munka után hazaérünk, a sátrak szinte izzanak belül. Enyhülés csak napnyugta után van. De akkor meg jönnek a szúnyogok. És a madárpókok:)
A tapasztaltak azt javasolták, hogy a zoknit éjszakára rá kell húzni a bakancs szájára, hogy ne tudjanak belemászni, és reggel mindenképpen ki kell rázni a lábbelit, mielőtt felvenné az ember. Mivel és papucsban járok, erre nem volt gondom.

Viszont a debreceni csapat orvosai fogtak tenyérnyi nagyságú pókot is. Nekem csak kisebb jutott. Mivel gyógyítani nem tudok, így a feladataim a táska- és ládacipelésre, pakolásra, és más, szakképzettséget nem igénylő dolgokra korlátozódtak. Például én fogdostam össze a sátrunk körül a madárpókokat.

Haitiban mindenki pénzt kér. Finoman körülírva vagy nyíltan, de megkérnek, hogy adjunk neki dollárt. Amíg kisgyerekek szaladnak utánunk és kérnek egy kis aprót, vagy az ENSZ bázison valaki a kisegítő személyzetből beszélgetés álcája alatt finoman megkörnyékez, és megkérdezi, hogy tudnék-e pénzt adni neki, addig még nincs gond.

Amikor az utcasarkon bandázó fiatal suttyók teszik ugyan ezt hangos “Hé you! Give me money!” felkiáltással, az már kissé megtöri az ember magabiztosságát. Hiába vagyunk heten, akik közül ketten igazán erősek. Az ilyen országokban az egyik első számú szabály: soha ne keveredj nézeteltérésbe a helyiekkel!

Ugrás a cikkre…