Tavaly amikor kint voltunk Bombay-ban rám a legnagyobb hatással az általuk alapított iskola volt.

Kaptam egy jó videót pár napja egy barátomtól. Laár András beszél egy pár dologról benne.

Nagyon sok szempontból volt érdekes ez a koncert. Ez még csak a 3. vagy 4. Mantra fellépés volt, először a szigeten és először egy ekkora színpadon. Ez látszik is a mozgásunkon. Kellet még egy pár buli és visszanézett felvétel, hogy rájöjjünk, hogy mi jó és mi gáz.

„ Ha van Isten, mutasd meg!”. Na, most itt a lehetőség. Csak egy kattintás és láthatod mindennap.

Hatalmas téma a megfelelő viselkedés, de most csak egy-egy részletet emelek ki, amik napjainkban jellemzőek.
Előtte egy kis bevezető.

Itt ezen az oldalon elég ritkán írok a munkámról/szolgálatomról. Most kivételt teszek.

Nagyon szomorú jelenség, hogy a közéletben egyre nyíltabban van jelen a fajra, nemzetiségre, nemzetre, vallásra való különbségtétel. Divatos, sőt menő cigányozni, zsidózni, szlovákozni, és még ami eszünkbe jut. Mintha ennek valaha is jó vége lett volna.

Tegnap leckét tartottam a Templomban és az aktuális vers a Szentírásokról szólt:

Már régóta ajánlotta egy bhakta-barátom, hogy olvassam el George Orwell : Állatfarm című könyvét.

Ennek alkalmából egy kicsit mesélek róla és lesz itt néhány ritka fotó is.

Itt ezen az oldalon elég ritkán írok a munkámról/szolgálatomról. Most kivételt teszek.

Korábban írtam róla, hogy az első szöveg amit írtam a Mantrában a „Könyörgés” volt. Aztán ahogy a feladványt jól fejtettétek meg, ez igazából Srila Prabhupada versének az átirata.