A Navagraha szanszkritul „kilenc világegyetemi mennyei testet” jelent, a kilenc csillagászati ​​testet, valamint istenséget a hindu asztrológiában. Ezek a Nap, a Hold, a Mars, a Merkúr, a Jupiter, a Vénusz, a Szaturnusz és a két holdcsomópont, a Rahu és a Ketu.

A hindu csillagászat, amelynek eredete a védikus időkre nyúlik vissza, a kilenc bolygó elhelyezkedésével és azoknak a világra és az egyénre gyakorolt ​​hatásával foglalkozik. A hindu asztrológia szerint a bolygók elhelyezkedése az ember születésekor meghatározza életképességét.

A kilenc bolygó közül hetet a Naprendszer bolygóiról nevezték el, a másik kettő – Rahu és Ketu – valójában démonok, akik csalással kerültek ebbe a csoportba. Attól függően, hol helyezkednek el a bolygórendszerben, kedvező vagy kedvezőtlen a hatásuk. Míg a Navagrahák minden templomban megtalálhatók, vannak olyan templomok, amelyeket kizárólag nekik szentelnek. Az egyik ilyen a Navagraha-templom, amely Uddzsaín külvárosában található. A hinduk a Navagrahák előtt imádkoznak, mielőtt bármilyen más istenséghez fordulnának, azért, hogy segítségükkel legyőzzék az életükben felbukkanó akadályokat.

A hindu asztrológiában a Navagraha befolyásolja az ember boldogságát, a mindennapi jólétét. A kilenc bolygó pozitív és negatív hatása olyan tényezők eredménye, mint pl. a bolygók konkrét elhelyezkedése a születési diagramon. A szattva természetű bolygók a Jupiter, a Nap és a Hold. A radzsaszt hordozó bolygók a Vénusz és a Merkúr, míg a tamasz természetű bolygók a Mars, a Szaturnusz, illetve a két holdcsomópont, a Rahu és a Ketu.

A védikus asztrológiában a kilenc bolygót istenségekként tartják számon, amelyeknek sajátosságaik, természetük és jellemzőik vannak, attól függően, hogy pozitívak vagy negatívak az emberek számára.